Bevezetőnek...

Azzal kell kezdenem, hogy nekem gyerekkoromban sokáig nem volt igazi Barbie babám. Akkor még nem álltak tömegével a hazai játékboltok polcain és az áruk is elég borsos volt. Hiába reménykedtem, hiába irigykedtem az osztálytársaimra, a Mattel szőkeség nem látogatott el a babaszobámba. Ez a történet is arról fog szólni, hogy hogyan nem lett Barbie-m, amikor lehetőségem lett volna rá.

A 80-as évek vége tájékán megnyílt a nyugati határ, és a jó magyar nép tömött buszokon rohamozta meg Bécs áruházait, hogy műszaki cikkekkel meg Milka-csokival megrakodva térjen haza. Amikor megtudtam, hogy mi is utazunk,  másra sem tudtam gondolni, csak a baba-kánaánra. Mivel anyukám 1 játék vásárlását engedélyezte, nem volt kérdés, hogy mit fogok választani. Igaz, amikor már ott voltam a játékosztályon, erős dilemmába estem: Barbie vagy My Little Pony? Mert egy színes sörényű lovacskára is igen áhítoztam, csakhogy két vásárfia már nem fért volna bele a költségvetésbe (az akkori keresetekhez képest nagyon drágák voltak). Végül a dilemmám viszonylag egyszerűen megoldódott. Továbbra sem lett valódi Barbie-m, viszont büszke gazdája lettem Lady Lovely Locks-nak (a magyar tv-ben később vetített rajzfilmsorozatban Aranyfürt néven futott). És mikor a barátnőmék megvették a vörös és barna hajú udvarhölgyeit, onnantól kezdve sokáig ő is maradt a kedvenc.

Az egyetlen bánatom az volt, hogy az én Lady-mnek elég egyenes volt a haja, és nem működött rajta az, amit a reklámban mutattak, hogy csak rácsavarok az ujjamra egy fürtöt és begöndörödik.
Már akkor megtanultam, hogy nem lehet hinni a reklámoknak!
A korabeli katalógus alapján ilyennek kellett volna lennie őladységének:

Az enyém ilyen volt, és csaknem 30 év elteltével sem sokat változott:

A ruhán már itt-ott kicsit megsárgult a műanyag díszítés, de az összes tartozéka - korona, fésű, cipőcske, és a két pillangó formájú fürtöcske (pixitail) épségben megmaradt. Ez utóbbiakat rá lehet csatolni bárhol a ruhájára vagy a hajába is. Talán mai szemmel semmivel sem kevésbé giccses ez a baba a rózsaszín tüllruhájában és a színes csíkokkal és csillámló szálakkal a hajában, mint a mostani hercegnők, amiket ki nem állhatok, de szerintem bájos az arca, jó minőségű anyagokból készült, és a testén sem mutatkoznak az eltelt idő nyomai.

Egyébként Lady Lovely Locks nagyjából akkora, mint a 80-as, 90-es évekbeli Skipper, és a testük is sok hasonlóságot mutat, például a térdük ugyanúgy "klikkelősen" hajlik, és a lábfejük is azonos méretű, így megoszthatják egymással a ruháikat és a cipőiket is. A lady-nek kicsit ugyan nagyobb a feje, de ha ügyesen helyezzük a sík asztallapra, akkor támaszték nélkül is szépen, egyenesen áll.