Egyébként minden nagyszerű benne, a ruhája, az ízületes teste és a hosszú fehér haja, de az a merev szakáll, amitől a fejét sem tudja forgatni, egyszerűen nem maradhatott.
Miután megvizsgáltam a babát, kiderült, hogy a szakáll külön darab, amit utólag ragasztottak a fejre. Viszonylag könnyedén le is jött, nélküle viszont szegény öreg úgy néz ki, mint akinek lenyúzták a fél arcát. Képet nem is készítettem róla, csak a szakállról. Így néz ki:
Szerencsére szinte azonnal volt tervem, hogy mivel helyettesítsem a műanyagot. Fehér bőrből szabtam ki egy akkora darabot, ami pontosan illett a szakáll helyére. A bőrre a szakáll növésével megegyező szálirányban fonaldarabokat ragasztottam. Színtelen, de jó erős, cipő ragasztására való ragasztót használtam hozzá. A végén óvatosan kifésültem a fonalakat, pici rózsaszín bőrdarabból elkészítettem az ajkat, és felragasztottam a régi szakáll helyére az újat. Amikor megszáradt és rögzült, szépen fazonra nyírtam.
Ez lett a végeredmény:
Kicsit hasonlít most a Mikulásra, de sokkal jobban szeretem ezt a rövid, kezelhető szakállat. Szerintem ő is jobban érzi magát:
